A három leggyakoribb hiba a történelem tanításakor

2020. február 23. - Harmat Árpád Péter

A történelem nagyon sok szempontból éppen ugyanolyan tantárgy, mint a többi, ám rengeteg dologban viszont teljesen egyedi. Azok, akik magántanárokként huzamosabb ideje oktatnak különböző iskolatípusokból "érkező" diákokat (gimnazistákat, szakközépiskolásokat, szakgimnazistákat) jól érzékelik, hogy hol milyen oktatási problémák fordulnak elő, a történelem tantárgy tanításakor. (Jómagam 16 éve tanítok magántanárként.) A három leggyakoribb hiba, ami előfordul tapasztalataim szerint a következő:

  • 1.) - A tananyag hiányos átbeszélése, teljes anyagrészek kihagyása
  • 2.) - A múlt megmásítása, vagyis a kerettantervtől eltérő, alternatív lexikális ismeretek közvetítése
  • 3.) - Irányított, egy-egy nézőpont vagy ideológia illetve látásmód kizárólagosságát preferáló és/vagy azt szolgáló magyarázatok tananyagként való ismertetése.

Mindhárom káros mind az általános, mind a középiskolai oktatásban, hiszen míg az előbbi esetben az alapokat rontja el (melyre később már nagyon nehéz lesz építkezni), addig az utóbbi esetben a végkimeneti ellenőrzés, azaz az érettségi sikeres letételét teszi kérdésessé.

rendhagyo_tori.jpg

Rendhagyó történelemóra a biatorbágyi általános iskolában 2018 október 18 -án [kép forrása]

Nézzük a három problémát közelebbről:

A tananyag bizonyos részeinek önkényes kihagyása vagy átugrása az első számú gond. Hátterében lehet a tanmenettől való lemaradás (amikor a szaktanár így próbálja behozni lemaradását és ebből az okból ugrik át teljes anyagrészeket), lehet az ok az egyet nem értés (amikor a pedagógus önkényesen úgy ítéli meg, hogy ez vagy az a tananyag "kevésbé fontos") és lehet szakmai felkészületlenség is (amikor egyszerűen "nem tudja", hogy az egyik vagy másik témához még további ismeretet kellene átbeszélnie a tanulókkal). Ha a történelemtanár például nem veszi végig az 1848/49-es szabadságharc eseménytörténetét, ha nem ismerteti Mária Terézia, vagy II. József minden rendeletét, vagy Teleki Pál első miniszterelnökségénél csak 2-3 intézkedésről tesz említést (a többit pedig önkényesen kihagyja), akkor a diákok érettségi-esélyeit csökkenti (hiszen ha ott olyan kérdést kapnak, amit nem vettek át, azt nem is fogják tudni). Ezek közül a felkészületlenség a legdühítőbb tanári hiba, hiszen itt a diák "bűnhődik" önhibáján kívül a tanár mulasztásáért.

A második gond a múlt megmásítása, amikor a tisztelt tanár kolléga alternatív "valóságot" oktat: szerinte például a suméroktól származunk, Mátyás királyunk színmagyar volt, Szálasi pedig hazánk jótevője volt ... stb, stb kártékony hatást gyakorolnak a tanulókra, hiszen a diákok elfogadják ezeket az "ismereteket" a tanár szájából. (Természetesen rengeteg ilyesmi említhető sajnos, melyek közt akadnak apróbb problémák, de súlyos hibák is.)

A harmadik probléma egy-egy önkényesen kiválasztott ideológia vagy látásmód "szolgálatában" történő történelemtanítás. A történelem a bevezetőben már említett módon egyedi a tantárgyak között, hiszen míg a matematikában a 2 X 2 (vagy a Pitagorasz-tétel), kémiában a kénsav képlete vagy fizikában Newton I. törvénye egzakt és megmásíthatatlan alapvetés, addig a magyarság őstörténete, az 1956-os forradalom ismertetése, vagy éppen Horthy Miklós megítélésének oktatása bizonyos irányítottsággal, befolyással közvetíthető, ami egyáltalán nem szerencsés. Egyszerűbben fogalmazva: ha a tanár ha el is kötelezett bizonyos politikai-ideológia felfogás irányába, ezt nem preferálhatja kizárólagos megközelítésként történelemóráin vagyis a tananyag oktatása során. Ha Hunyadi Jánost önkényeskedő, vagyon-halmozó román hadúrnak, Horthy vagy épp Rákosit a nép jóságos atyjának, 56-ot pedig "fasiszta ellenforradalomnak" is gondolja (reméljük azért nem sok ilyenre akad példa), nem közvetítheti szélsőséges véleményét a tanulók felé, csak a bizonyítható, történettudomány által elfogadott ismereteket adhatja át, olykor esetleg megemlítve az egyéb elméleteket is (például az őstörténet esetében a különböző származás-elképzeléseket).

Nem könnyű dolog történelmet tanítani, mégis a legszebb kihívás, aminek tanár csak megfelelhet (legalábbis szerintünk, akik ezt a hivatást választottuk). Ám feladatunk része az is, hogy objektívek maradjunk és tudásunk legjavát adjuk át a diákoknak úgy, ahogyan egyetemi éveinkben annak idején mi is megkaptuk ezt a tudást és ahogyan azt az évek alatt bővíteni tudtuk. A bővítésnek viszont követnie kell a forráskritika, a tényszerűség és a bizonyíthatóság hármasát, a lehető leginkább tartózkodva az önkényes elméletek kísértésétől. Kedvenc mondásom szerint:

"mindig a teóriát kell igazítani a tényekhez és nem a tényeket ferdíteni a teóriákhoz"

A mondat a történészek és történelemtanárok egyik mottója is lehetne. Ami igazán fontos ebben a hivatásban az az objektivitás, a történelem szeretete és élvezetes közvetítése, amihez a poszt elején említett három leggyakoribb tanári hiba elvetésének kell társulnia. Tanárokként ezért csináljuk és ezért is választottuk hivatásunknak.

***

toritanarok.jpg

tortenelemtanarok.blog.hu

2020.02.23.15:33