Történelem érettségik - jó így a jelenlegi rendszer?

2019. május 07. - Történelemtanárok blog

Szerdán 72 ezer magyar diák ir(t) történelmet, ebben az esetben szó szerint. Megkönnyebbülnek, bosszankodnak, esetleg méltatlankodnak? Nem tudjuk, de érdemes végiggondolnunk: ez a jelenlegi rendszer a lehető legjobb számukra? [Az idei írásbeli feladatsor egyébként sajátosra sikeredett.]

Magyarországon a legelső érettségiztetésről szóló jogszabály egy 1849 -es rendelet volt, melynek szellemében 1851-ben tartották a legelső érettségi vizsgákat hazánkban. (Ha az egész világot vizsgáljuk, akkor 1788 -ban, Poroszország volt az első.) Az érettségi funkcióját tekintve egy olyan minősítő vizsga, mely egy adott műveltségi szintet igazol, miközben sikeressége esetén a felsőfokú tanulmányok megkezdéséhez szükséges küszöbfeltételt is biztosítani tudja.

erettsegi.jpg

Ha az érettségiztetés elmúlt 25 évét vizsgáljuk, a rendszerváltás hozott először komolyabb változtatásokat (például a tananyagban) majd a 2005-ös esztendő, amikor bevezetésre került Magyarországon a kétszintű vizsgáztatás (közép- és emelt szinten) illetve a kötelező írásbeli érettségi vizsga előírása. Innentől kezdve a diákok a 12. osztály követelményeinek teljesítése után előbb egy 12 kérdéses írásbeli feladatsort kell, hogy kitöltsenek, majd esszé kidolgozásokat kell készíteniük.

A 12 rövid-válaszos kérdés többnyire időrendben halad: az első egy-két feladat rendszerint ókoros témájú, majd következnek a 3., 4. feladat középkori témájú kérdései, az 5., 6., 7. helyen újkoros feladatok, végül általában a 8. kérdéstől XX. százados feladványok. A legutolsó feladat szinte mindig jelenkorral foglalkozik (társadalmi jelenségek, EU, ENSZ, kisebbségek, hátrányos helyzetűek ... stb)

Egészen 2017-ig a vizsgázóknak három esszét kellett írniuk, ám 2017 óta csak kettő a kötelező: egy magyar témájú hosszú esszé (mely 26-32 soros, azaz 210-260 szóból álló) és egy világtörténelemből választott rövid esszé (12-16 soros terjedelemben, 100-130 szóból elkészítve). A pontozás lényege: a történelem érettségin összesen 150 pont szerezhető, amiből 100 az írásbeli, 50 a szóbeli maximális pontszáma. Az írásbelin 50 pontot ér a 12 db rövid-válaszos feladat és szintén 50-et a két esszé (a hosszú 33 pontos, a rövid pedig 17). A kitöltési idő írásbelin 180 perc, szóbeli esetében pedig a felkészülési idő 30 perc, maga a szóbeli vizsga pedig maximum 15 perc.

És most nézzük a jelenlegi rendszer problémáit! Elöljáróban idézzük Hahner Péter, kiváló magyar történész, a Pécsi Egyetem docense, tucatnyi könyv szerzője véleményét:

"Sajnos nem tudok egyetérteni a magyar középiskolai oktatással, ami a hangsúlyt a forrásközpontú történelemoktatásra helyezi. A források azoknak valók, akik történészek lesznek. Attól félek, hogy a középkori és újkori, a mai nyelvhasználattól távol álló szövegek tanulmányozásával csak elriasztjuk a fiatalokat. Mivel az általános és középiskolás tanulók többsége nem fog hivatásszerűen foglalkozni a történelemmel, ezért a tanáraiknak nem szövegeket kellene elemeztetniük velük, hanem felébreszteni az érdeklődésüket a történelem iránt." /Hahner Péter 2016.11.09. ujkor.hu/

Tökéletesen egyetértünk véleményével. A legfőbb cél egy igazán elhivatott történelemtanár számára a múlt megismerésének megszerettetése (és nem megutáltatása lehet). Ha ugyanis megszeretik, akkor odafigyelnek órán, ha odafigyelnek, akkor megértik a tananyagot, ha megértik, akkor pedig meg is tanulják. Erősen kérdéses azonban, hogy a megszerettetés leghatékonyabb módja, korabeli forrás-szemelvények folytonos elemzése lenne. Ezt talán meg kellene hagynunk a történész-hallgatóknak és a nagy többség számára inkább a gazdagon szemléltetett, érdekességekkel teli múlt ismertetése lenne célszerű. Ehhez a célhoz pedig nyilván a jelenlegi érettségiztetésnek is változnia kellene.

Ma a történelem írásbeli érettségi minden feladatához kapcsolódik egy forrásrészlet (többnyire szöveg, ritkábban, ábra, kép vagy térképrészlet), így a vizsgázónak valójában csak annyi a dolga, hogy ezekből kiolvassa a megoldásokat, szimpla szövegértelmezéssel. A megszerzett lexikális tudás tehát teljesen háttérbe szorul, csupán jó logikai érzék szükségeltetik és minimális tárgyi felkészültséggel is simán kitölthető a feladatsor.

A történelmi tudás a múlt ismeretét, az összefüggések átlátását és megértését jelenti, nem azt a képességet, hogy egy adott szövegből ki tudjuk szűrni a feladathoz passzoló kulcskifejezéseket. Hogy egy diák ismeri e például az 1848/49 -es szabadságharc eseményeit és átlátja e a korszak célkitűzéseit, konfliktusait illetve nagy alakjainak munkásságát (Kölcsey, Wesselényi, Széchenyi, Kossuth tetteit, elgondolásait, elveit) csak úgy deríthető ki, ha arra valamilyen módon rákérdezünk. Vagyis megszerzett (vagy meg nem szerzett) tudását derítjük ki, konkrét, releváns kérdésekkel. Ehelyett azonban a jelenlegi érettségi mindig egy megoldást (vagy megoldás-halmazt) kínál fel a vizsgázónak, mely(ek)nek felismerését és kiválasztását teszteli a tanulóknál. Ez egészen más szint, mint a valódi tudás kiderítése. Ha tudni akarjuk, hogy a diák képben van e gróf Széchenyi István történelmi jelentőségéről, akkor ennek nem az a legjobb módja, hogy elolvastatunk vele egy szöveget arról, hogy milyen érdemei voltak, majd rákérdezünk arra, hogy milyen cselekedeteket hajtott végre; mert valószínűleg ennek a szövegből való kiolvasása nem fogja elárulni, hogy tényleg ismeri e Széchenyi munkásságát.

Ugyanez a gond a grafikonokkal teletűzdelt feladatokkal is: ha a vizsgázó elé egy kimutatást teszünk, mely mondjuk a vasgyártás fokozódó mértékét ábrázolja a dualizmus 50 évében, majd feladatul szabjuk nagy ravaszan: hogy fogalmazza meg hogyan változott a vastermelés Magyarországon 1867 és 1918 közt, akkor sok mindent tesztelünk (szövegértést, logikát ... stb) de történelmi tudást aztán biztosan nem.

A mai magyar történelem érettségik a legkevésbé sem alkalmasak sajnos a valós történelmi ismeretek felmérésére. Komoly reformokra volna szükség a feladatsorok alapelveiben és végre tovább kellene lépnünk az erőltetett forrás-központú számonkérés keretein, hogy részint megszerettessük a történelem tanulást a gyerekekkel, részint valódi felkészültségükről tudjunk képet kapni az érettségiken.

***

toritanarok.jpg

tortenelemtanarok.blog.hu

 

A bejegyzés trackback címe:

https://tortenelemtanarok.blog.hu/api/trackback/id/tr4414811120

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dr. Nagy László 2019.05.08. 08:50:09

Ez a "forrásközpontú történekemoktatás" őrület 2010 óta vezérelve a hazai oktatásnak. Kilenc éve rombolja a diàkok felkészültségét, 9 éve veszi el a gyerekek kedvét a történelemtanulástól és 9 éve romlik miatta a valós tudásuk.

Sajnos az oktatási miniszterek makacsul ragaszkodnak hozzá, minden ellenkező vélemény, tapasztalat vagy visszajelzés dacára. Száray úr elképzelése a történrlemtanításról monopolizálta a magyar közoktatást.

Történelemtanárok blog 2019.05.08. 09:11:49

@Dr. Nagy László: Olyan mélyen beágyazódott a jelenlegi államvezetésben ez a módszer, hogy CSAK igy tudják elképzelni a hazai történelemtanítást. Bármit mondjanak is a gyakorló szaktanárok. Döbbenetes ez a konokság.

ursus artos 2019.05.08. 17:01:37

"A legfőbb cél egy igazán elhivatott történelemtanár számára a múlt megismerésének megszerettetése (és nem megutáltatása lehet)."
Hogyan?

bm613 · http://izland2009.blog.hu 2019.05.08. 17:01:55

@Dr. Nagy László: Nincs oktatási miniszter, csak emberierőforrás-miniszter. És még az is hülye. Annyit nem ér az oktatás ennek a bandának, hogy minisztere legyen.

enrikokaruszo 2019.05.08. 18:29:15

ha valaki elszánná magát és tényleges tudást akarna mérni szövegértelmezés helyett, becsukhatnánk a boltot

Equalizer. 2019.05.08. 18:38:50

A szövegértésre épülő számonkérés nem valós tudást mér, csupán egy bizonyos készséget. A történelmi ismereteket 2010 óta nem ellenőrzik az érettségik. Ezért van annyi nevetséges válasz, mikor egyes müsorokban az utca emberét kérdezik például nemzeti ünnepeinkről.

Jericho 1 2019.05.08. 18:43:05

@enrikokaruszo: Ezért kéne szinvonalas szakmai munkát végezni és komolyan venni a tanítást.

Gyorgy007 2019.05.08. 19:28:12

@bm613: Mennyire jól működött ez a magyar bálint idejében, igaz ?

Tisztességes Természettudomány 2019.05.08. 19:28:46

Akár igazat is adhatnék a cikk írójának, hiszen a lagymatag forráselemzés nem kérdez rá a tényanyagra.

De mégsem tudok igazat adni, mivel az érettségi egy fél napos "nemzeti ünnep" kb. mindegy kellene hogy legyen az eredménye, a szerző által hiányolt dolgokat pedig 4 év általános iskolai és 4 év középiskolai történelemoktatás keretein belül simán meg lehet oldani.

És a több héten át tartó, projektszerű városismereti vetélkedőről már ne is beszéljünk, ami óriási buli volt, és tényleg meghozta az ember kedvét a történelem tanulmányozása iránt. És ez megmaradt a mai napig is.

Egyébként a töritanár igyekezett az érettségin úgy osztályozni, hogy a rossz tanuló, de jól érettségiző srác meglepetésszerűen jobb jegyet kapott, mint az elmúlt 4 éves eredménye, az egyébként jó töritudású tanuló, aki az érettségin bepánikolt, rávezető kérdésekkel kapta meg az esélyt, hogy továbbra is 4-es és 5-ös legyen.

Igazságos volt a rendszer? Igen.
Számított az érettségi? Nem.
Jó volt érettségizni? Igen.
Szeretem a történelmet? Még szép!

HaCS 2019.05.08. 22:20:17

Miért kellene bárkit is valós történelemtudással felvértezni? Az még veszélyes is lehet. A legjobb, ha mindenki szépen csak abból olvassa ki az "igazságot", amit éppen aktuálisan eléje tárnak. Terjedjen csak a módszer, váljon megszokássá, hogy nem kell mélyebben utánanézni a dolgoknak!
Az egyszerű válaszok úgyis mindig ott lesznek az ember orra előtt. Arról majd gondoskodnak a megfelelő emberek. Legyen elég!

Coligny 2019.05.08. 22:20:35

Odatenném Hahner Péter neve mellé a nyugalmazott jelzőt, csak a tények tisztelete miatt. A forrásokkal kapcsolatban kifejtett véleményét némileg árnyalja, hogy azt egész pályája során következetesen képviselte, nem is nagyon foglalkozott velük.
Mindazonáltal nagyrészt egyetértek a felvetéssel. A történelem megszerettetésére tényleg nem a legjobb megoldás a forrásolvasás, de elengedhetetlen ahhoz, hogy megértsék, mi is a történelem, miért, de főleg hogyan foglalkozunk vele. Tényanyag nélkül viszont nincs semmi értelme az egésznek.

Jossarian 2019.05.08. 22:20:40

A jelen a mult kovetkezmenye, ezert meg feluletesen sem szeretnem megismerni azt a multat ami letrehozta.