Felkelés, szabadságharc, forradalom – elnevezések változásai napjainkban

2016. május 19. - Harmat Árpád Péter

Ahogyan szinte minden tudomány esetében, úgy a történettudománynál is megfigyelhető időről időre a terminológia átalakulása, és a szakmai háttéranyag változása. Mára a 70-es, sőt 80-as évek marxista nyelvezete eltűnt, és az olyan kifejezések, mint „osztályharc”, vagy „az imperialista kizsákmányolók” fokozatosan kikoptak a publikációkból és tankönyvekből. Megváltoztak a preferált vagyis „súlypontozott” témakörök is, így az antifasiszta földalatti szervezetek, kommunista mozgalmak, népi felkelők, parasztvezérek, tanácsköztársaságért harcolók és forradalmárok helyett ma már inkább forrásbemutatások, korszak-leírások, tendencia-szemléltetések, illetve társadalom- és gazdaságpolitikai elemzések jelentik a „kiemelt” területeket.

terkep.jpg

Ugyanakkor még ma is vannak olyan kérdések, melyek megosztják a történészeket, történelemtanárokat. Ilyen például az őstörténet tanításának problematikája (mely elméleteket mutassuk be, melyeket preferáljuk … stb), illetve a poszt címében említett „felkelés-forradalom-szabadságharc” kérdéskör. A leggyakrabban három esetben „jön elő” a dilemma az adott történelmi esemény megnevezése kapcsán: az angol polgárháborúnál (melyet sokan neveznek ma is polgári forradalomnak), a Bocskai-szabadságharcnál (melyet újabban már inkább felkelésnek titulálunk) és a Dózsa parasztfelkelésnél (melyet viszont egyre többen hívnak parasztháborúnak).

Az angol polgárháború, vagy simán csak „angol forradalom” és az úgynevezett „dicsőséges forradalom” az 1640 és 1689 közti időszak esetében felmerülő megnevezések. Az előző rendszerben „angol polgári forradalomnak” neveztük, mert a forradalomnak azt a válfaját képviselte, melyben a polgári rétegek - vagy legalábbis polgárosult életmódot és értékrendet képviselő elemek - jutottak hatalomra a korábbi feudális rendszer elsöprésével. Ha viszont végiggondoljuk ez nem is annyira „légből kapott” gondolat. Az angol gentryk, vagyis modern, haladó életformát és jövedelemszerzési lehetőségeket preferáló, manufaktúrákat, kereskedelmi társaságokat alapító „új nemesség” igenis egy új, polgári értékrendszerben képzelte el boldogulását.  Az 1640-ben kezdődő polgárháború tehát polgári forradalmat hozott, mely aztán egy diktatúrát teremtett Cromwell vezetésével. Ezt követte a dicsőséges forradalom, melynél már nincs vita a szakmán belül a megnevezést illetően.

Bocskait illetően sem túl egyszerű a helyzet. Pálffy Géza egyértelműen „csak” felkelésnek és nem szabadságharcnak tartja ezt az eseménysort, mert nem történt detronizáció és a magyarság nem mondta ki az elszakadást, ráadásul az egész mozgalmat csupán a korabeli magyar nemesség 30-40 százaléka támogatta. Ugyanakkor az ország mégis csak új uralkodót választott a Habsburgok helyett, még ha a szerencsi országgyűlés "csak" fejedelemmé (és nem királlyá) választotta is (1605 április 17-én) Bocskait. A „szabadságharc” megnevezés minimum vitatható és jellemzően ki is kopik már a tankönyvekből. Bocskai mozgalmát a történész többség ma már inkább felkelésnek tartja.

Ami a harmadik kérdést, a Dózsa György-féle lázadás parasztháborúnak vagy parasztfelkelésnek való minősítését illeti: nem könnyű állást foglalni a témában. Nem pontosan tisztázott ugyanis a két fogalom (parasztháború kontra parasztfelkelés) megkülönböztetése. A háború erőszakos összeütközést illetve harcot jelent hasonlóan felfegyverzett, reguláris seregek között. (Bár a "reguláris haderő" csak 1715 után jellemző Európában, amikor több helyen is megjelennek az állandó hadseregek.) Azért az mindenképp kijelenthető, hogy felkelés esetén az egyik harcoló fél az úgynevezett "nép" köréből kerül ki, mely fellázad a regnáló hatalom ellen. Tehát szervezettség, harci tapasztalat, profizmus, katonai tudás tekintetében a felkelők - bármikor is nézzük azt a történelemben - többnyire kisebb ütőképességet képviseltek mint a hatalom. Ezt a hátrányt persze időnként számbeli fölénnyel kompenzálni tudták (lásd sikeres felkelések). De mindenképp megállapítható, hogy felkelések esetén a "nép egyszerű fiai", a lakosság egy része, polgárok, parasztok ragadnak fegyvert, míg háborúk esetén a szemben állók mindegyike katonákból áll, és többnyire különböző fegyvernemek, katonai egységek ütköznek meg egymással. Nos, ha mindezeket figyelembe vesszük a Dózsa-féle mozgalomnál, akkor a mérleg inkább a felkelés felé billen, hiszen Dózsa seregének túlnyomó része egyszerű jobbágyból nem katonákból állt. Az is tény ugyanakkor, hogy a paraszti hadak élén kisnemesek illetve polgári vezetők álltak. Ám ettől háborúnak még nem nevezhetjük a mindössze két hónapig tartó eseménysorozatot.

Nem könnyű ma korszerű módon, az aktuális terminológiát követve tanítani, mivel sok esetben nincs egységes álláspont az egyes történelmi események megnevezését tekintve. Persze a "hivatalos" történelem tankönyvek adnak némi támpontot. A Száray Miklós - féle történelem tankönyvek (melyek a hatályos és érvényes tankönyvjegyzékben szerepelnek) például az angol forradalomnál kerülik a megnevezést és csak polgárháborút emlegetnek, Bocskai mozgalmát szabadságharcnak nevezik, Dózsánál pedig a parasztháború megnevezést alkalmazzák. Ugyanakkor más szerzőknél Bocskai és Dózsa felkelést vezetett, Angliában pedig végig forradalmi időszak zajlott 1640 és 1689 közt. A magam részéről azt gondolom, hogy ha valaki nyomon követi a publikációkat, a legújabb kutatásokat, szakmai cikkeket és jelen van a szakmai fórumokon is, akkor maga is kialakíthatja saját álláspontját. Ezt tettem én is az említett három kérdésben: Dózsánál a felkelés kifejezést érzem helyénvalóbbnak a parasztháborúnál, Bocskai mozgalmát szabadságharcnak tekintem, az 1640 és 1689 közti angol eseményeket illetően pedig a forradalom és polgárháború megnevezéseket használom (hozzátéve és kiemelve a polgári jelleg megjelenését).

A szakmai viták ugyanúgy fontosak a történettudományban mint bármely más területen, hiszen előre vihetik a közös álláspont kialakításának ügyét. Akkor is, ha egy - egy mikro-közösségben zajlanak azok a bizonyos disputák. :-) Van miről véleményt cserélni, többek közt ezért is az egyik legszebb tudományterület a történelem.

 Harmat Árpád Péter

A bejegyzés trackback címe:

https://tortenelemtanarok.blog.hu/api/trackback/id/tr328730342

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lector Oris 2016.05.19. 17:36:19

Érdekes kérdések ezek valóban. Én Bocskait illetően egyre több helyen a "felkelés" terminust látom Dózsánál pedig a parasztháború dívik. De persze kérdés, hogy mi a helyes.

nick papagiorgo 2016.05.21. 09:02:50

szerintem egyszerű:
felkelés: "elnyomott" rétegek (pl. a parasztság, vagy egyes nemzetiségek) fegyveres harca a hatalom ellen, hogy a sorsukon jobbítsanak Itt nincsenek komolyabb politikai követelések azon kívül, hogy a sorsuk jobb legyen (alapvetően gazdasági jellegű követelés)
szabadságharc: itt általában úgy van, hogy az illetőket egy idegen hatalom nyomja el, és azok ugye az ellen küzdenek. Ebben általában az egész nép részt vesz. Itt a követelések jó része arról szól, hogy "az idegen megszálló takarodjon". Ez politikai jellegű követelés.
forradalom: itt meg nem az idegen hatalmon van hangsúly (de össze is fonódhat: pl. 1848-as szabadságharc és forradalom, vagy pl. 1956), hanem azon, hogy van egy "megcsökött" berendezkedés (pl. jobbágyrendszer), aminek a forradalmárok véget akarnak vetni. Itt főleg arról beszélünk, hogy egy idejétmúlt gazdasági/társadalmi rendszert váltanánk le. Itt alapvetően gazdasági jellegű követeléseket látunk, amik viszont magukkal vonják a politikai jellegűeket is (ne csak jobban éljek, hanem beleszólásom is legyen a dolgokba).
A fentiek fényében:
az angol forradalom azért forradalom, mert a régi uralkodó osztályt (nemesség) egy újjal (polgárság) váltotta le, gazdasági ÉS politikai változásokat hozva egyszerre
Bocskai: nézőpont kérdése, ezt tényleg nehéz eldönteni
Dózsa: egyértelműen felkelés, maga Dózsa is nemes volt és a "parasztháború" célja alapavetően a parasztok helyzetének jobbítása volt, nem az, hogy a parasztok legyenek az urak (tehát lalapvetően gazdasági és ne mpolitikai jellegű).